Egész Székelyföld egyik jelképé vált az immár negyvenéves Szentegyházi Gyermekfilharmónia - a Fili, ahogy mindenki nevezi ? az elmúlt évtizedekben. Ezt az évfordulót a maguk jellegzetes módján, egy rendkívüli koncertsorozattal ünneplik meg május 6-8. között Szentegyházán, ahol a legfiatalabb és a legidősebb filisek is jelen lesznek. A közelgő eseményről Haáz Sándorral, a Fili alapítójával, karnagyával beszélgettünk.

- Hogyan tagolódik a Fili története, ez a négy évtized?

- Három szakaszra bontanám a Fili történetét, amelyek egyre inkább elhatárolódnak egymástól. Az első a '89 előtti periódus, az államilag szervezett gyermekkor korszaka. Amint ez megszűnt, vagyis nem voltak már sólyom- meg pionírszervezetek, elkezdődött a második, a rendetlenség időszaka. Ekkor a korábbi állami gyermekszervezetek helyét megpróbálta átvenni a cserkészet, a különféle felekezeti szerveződések, de egyik se tudott olyan mértékben lábra állni, hogy a mai napig éljen. Ez az időszak nagyjából 1990-től 2010-ig tartott, amikor mindenki azt csinált, amit akart. Ezt a korszakot úgy neveztem el, hogy "a Fili a saját lábán": különféle vállalkozásokat indítottunk a Gyermekfilharmónia Alapítvány jogi védnöksége alatt.

Talán a legmaradandóbb, legszebb, leggazdagabb a faluturizmust érintő vállalkozásunk, ami a mai napig él. Volt ezen kívül szállítási vállalkozásunk, könyv- és folyóirat-kiadás is; ezekből tartottuk fenn az együttest és a koncertkörutakat. A leglényegesebb a mi életünkben ugyanis a turnézás, amikor egy év munkájának gyümölcsét egy nyári koncertturnén aratjuk le - ehhez a szervezés, az utaztatás anyagi fedezetét kellett biztosítani.

Aztán 2010-től indult a harmadik korszak, amikor a magyar kormány hathatós támogatásával nyugati országokba is eljutottunk, megjártuk Nyugat-Európát és Kanadát is. A magyar kormány megbízott bennünk, teret és anyagi támogatást biztosított minden elképzelésünknek. Magyarán most már nem magunknak kell kitermelnünk azt a pénzt, ami a működésünkhöz szükséges, vagy nem a pionírszervezetektől kell kunyerálnunk különféle román repertoárok árán, hanem lelevelezzük, hogy mik az elképzelések, és teljes mértékben megbíznak bennünk. A másik két korszaknak is megvoltak a maga szépségei és tartós sikerei, de azt hiszem, ez a mostani a legszebb.

Az együttesünk a kezdetektől fogva nagy létszámú: egy negyventagú szimfonikus zenekarból és egy száztagú kórusból áll.

- Ők tehát biztos ott lesznek az ünnepségen. Kik még?

- Ez érdekes történet. Januárban hirdettük meg "csepűtelefonon", barátok és régi filisek közvetítésével, hogy korosztályonként, évtizedenként szeretnénk feleleveníteni az együttes történelmét. Nem gondoltam, hogy sikeres történet lesz, ennek ellenére hétszázan járnak el a próbákra rendszeresen, ami azért érdekes, mert sikerült minden korosztályt megszólítani és csatarendbe állítani. Én senkit se hívtam fel, ezt ők akarták, gyakorlatilag önmagát szervezte meg ez a hatalmas csapat.

- Több koncert is lesz.

- Igen, öt koncertre készülünk, öt különböző repertoárral. A nyolcévestől az ötven év fölöttiekig lépnek színpadra jelenlegi és egykori tagok, és tartanak külön előadásokat azokból a zeneszámokból válogatva, amelyek az ő korszakukat meghatározták, azt az időszakot, amelyben ők filisekként aktívan muzsikáltak.

- Vannak olyan zeneművek, amelyek negyven éve műsoron vannak?

- Van egy alaprepertoárunk, amelyben szerepelnek azok az énekek, amelyekkel elindult 1982-ben az együttes. Állandó mottónkat Bach: Parasztkantáta szövegéből gyúrtuk: "Nótánk szálljon, ily szép nap csak ritkán virrad ránk", ezt minden fellépésünk kezdetén előadjuk.

- Akkor ez már himnusz-értékű...

- Igen, és azért is érdekes, mert technikai szempontból a zenekar számára is megfelelő, hiszen kezdőknek, haladóknak egyformán jó, a kórust egy vagy két szólamban is lehet alkalmazni, és nem utolsó sorban minden korban aktuális. Ezen kívül vannak népdalaink, népdalfeldolgozásaink, amelyeket szívesen melengetünk.

Meghatározó jellegűek például a 2005-ös balkáni kiruccanásunk idején tett törökországi körutunk alkalmával elsajátított török énekek is, de a svédországi, lengyelországi útról is hoztunk dalokat, hiszen akárhová eljutottunk, fontos volt, hogy az országra jellemző dalokból hazahozzunk párat ? nagyon sikeres feldolgozások születtek így. Van egy technikai bravúrunk is, Strauss Kovácspolkája, amely főként a vonósok számára kihívás, ez a darab már közel harminc éve él az együttesben. Ezekből is válogattunk az ünnepi koncertsorozatba, úgy, hogy ne legyen ismétlés.

- Visszatérve a koncertsorozathoz: hol és hogyan szervezik meg?

- Mind az öt koncert Szentegyházán lesz. Óriási az érdeklődés, úgyhogy ennek megfelelő befogadóképességű helyszínt kellett találni. A kultúrház kicsi lenne, a sportcsarnokot próbáljuk most előkészíteni, hangszigetelni, bár a maga ezerfős befogadóképességével szintén kicsi, mert olyan 1400-1500 fős közönséggel kell számolnunk. A szabadtéri változat Istenfüggő, de ha az előrejelzés azt mutatja majd, hogy május 5-8 szélcsendes, csapadékmentes periódus lesz, akkor az is szóba jöhet.

Többkamerás élő közvetítés is lesz, tehát aki nem tud eljönni, vagy nem fér be, az így követheti, bár a nagy találkozások azért nem tévében, hanem élőben igazán szépek és izgalmasak. A zeneműveket a Fili történetét bemutató szövegek kötik majd össze, tehát meglesz a meséje is az egésznek, nem csak a zenéje. Május 6-án lépnek fel a legkisebbek és legidősebbek, vagyis az ötös és egyes csoport, ekkor lesz a zászlóátadás, a filis nyakkendők, a pódium átadása, vagyis egy szimbolikus gesztus, amellyel az idősek a helyüket átengedik a legkisebbeknek. Itt kuriózumként említeném meg, mert ez az egyik legnagyobb sztorink is egyben, hogy a hangszereiket azért nem kell átadniuk, mert mindenki a sajátjával érkezik.

Régi hangszerek kerültek elő, a próbasorozat első hónapját azzal is töltöttük, hogy ezeket kijavítgattuk. A múltkor épp szóba került, hogy lehet, Szentegyháza az európai városok között élen jár az egy főre eső hangszerek szempontjából, ha népességarányosan nézzük: csak hegedűből számoltunk vagy ötszázat, blockflötéből (furulya - szerk. megj.) ezernél több van, miközben a város lakossága 6500 fő. Visszatérve: hetedikén, szombat este van a 2-es és 3-as csoportok előadása, ők gyakorlatilag az 1990-től 2010-ig terjedő időszakot mutatják be, és 8-án lesz a 4-es csoport előadása. Ők azok, akik Nyugat-Európát bejárták, a most huszonéves, adrenalindús fiatalok. Ezt a koncertet mindenképpen javasolni, ajánlani tudom mindenkinek, ez lesz a legszínesebb. De mindegyik csoport hoz magával valami nagyon érdekeset, a kicsik is, akik a legnagyobbakkal, vagyis a szüleikkel közösen lépnek fel.

A koncertek után fáklyás menet, utcabál, lakoma lesz, egyszóval igazi fesztiválhangulatra lehet számítani Szentegyházán.

- Vannak tehát Filis családok? Ahol mindenki vagy volt, vagy jelenlegi tagja a csapatnak?

- Hogyne, olyan is van, hogy a nagymama, a lányai és az unokái is jelen lesznek. Igazán megható, hogy a Gyermekfilharmónia története magával hozta ezt is, hogy három generáció együtt lehessen, együtt ünnepelhessen. Érdekes, hogy a legidősebb filisek egyben a leglelkesebbek is, igénylik a régi hangulatot, a fegyelmet, ők járnak a legodaadóbban a próbákra, ötvenen túl nagy kíváncsisággal és örömmel élték meg ismét, hogy ők gyermekek és parancsszóra ugranak, fordulnak, felsorakoznak.

A kicsik, vagy a fiatal generáció "szájhúzogatva" csinálja, de minél idősebb, annál szívesebben lépnek vissza ebbe a világba - de hát a nagymamák is pont ilyen lázadók voltak gyermekkorukban. Szóval a fili folytonosságának egyik csodája, hogy ilyesmiket is megtapasztalhatunk közösen. Izgalmas volt a próbaidőszak, januártól mostanig, adja az Isten, hogy a koncertsorozat is sikeres legyen.

Forrás: Székelyhon.ro, Kudelász Nóbel

FOTÓK: SZENTEGYHÁZI GYERMEKFILHARMÓNIA/FACEBOOK