A londoni közönség hatalmas ovációval fogadott, az elszármazott szentegyháziak - és nem csak, - megmutatták, milyen az igazán melegszívű vendéglátás. Londont sosem felejtjük el.

Nagy örömünkre ismét egy ráérős délelőttel kezdtük a napot, egyágyas apartmanjainkban, remek ágyainkon. Külön fürdőszobák, törülközők, tisztálkodószerek, wifi! A péntek Marika néni magyar vendéglőjében indult be. A 85 éves maglódi hölgy 1956-ban vándorolt ki Kanadába, 60 éve vezeti a Budapest éttermet, ő látta vendégül ebédre a csapatot. A méretes bécsi szelet itt sem maradt le a tányérról, a magyar pincérek krumplipürét szolgáltak fel mellé, nokedlit paprikás-szerű mártással és igazi, házilag eltett káposzta savanyúsággal.

A házi készítésű élelem ritkaság errefelé, még a tojás színe és íze is egy sápadt, mű valami, ezért tudunk annyira örülni az otthon megszokott, valódi ízeknek. Zongoraszó mellett ebédeltünk, s a keserédes vicc szerint onnan tudható, hogy nem Marosvásárhelyen voltunk, hogy itt a pincérek magyarul beszéltek... London parlamenti képviselője jelvényeket osztogatott, az étteremtől kanadai zászlócskákat kaptunk.

Koradélután a Covent Garden piac előtti téren tartottunk hangversenyt, sokan érdeklődtek az együttesről és Erdélyről is. A párás meleg elől a londoni lengyel házba menekültünk, ott pihentük ki az első fellépés fáradalmait, és gyűjtöttünk erőt a következőhöz. Banán, kóla, gyümölcs, nyugi és derű.

Az igazi hangulat a St. Patrick's templomban fogadott: zsúfolásig teltek a padok, rengeteg kanadai magyar eljött, de számottevő angol közönségünk is imádott bennünket. A hangverseny jól sikerült, a Tanár Úr 9,50-et adott rá, a közönség azonban csillagos 11-esre értékelte. Ekkora tapsviharral, kitörő örömmel és ovációval ezen a kontinensen még nem találkoztunk.

A helyi magyarok kedves ajándékokkal leptek meg bennünket, mellé egy kis költőpénzt is kaptunk, hogy tényleg semmiben ne kelljen szűkölködnünk a kanadai turné során. Egykori falustársaink, Molnár Irma és Sykes Veronika - valamint segítőik - erőn felül dolgozhattak azért, hogy ennyire jól sikerüljön a londoni vendégszereplésünk. Az emelkedett hangulatot pizza vacsorával fokoztuk a buszokon. Eddig három buszsofőrt (és buszt) nyűttünk el: a jamaikai Wilsonnak, az albán Georgenak és a kínai Linnek pihennie kell. Új sofőrökkel megyünk tovább, de fogunk még utazni velük is. Gyors ütemben ringattak buszaink Torontóba, teljes kipakolás, hiszen a járművek takarítása szükségessé vált. Még éjfél sincs, és mi a York University 1-2 ágyas bentlakásában pihenünk ismét. Szobáinkat könnyű volt megtalálni, hiszen az első éjszakát is itt töltöttük.

Fili, London-Ontario, 2017. július 1.

KÉPTÁR (Tókos Attila fotói)