Ünnepelt Kanada és Toronto, emberek százezrei kívántak boldog születésnapot az országnak. Happy birthday, Canada! Thank you, Canada! - harsogta minden náció.

A Nemzetiségek parádéjával indult a július elsejénk, Kanada megalakulásának 150. évfordulója. Szálláshelyünkről, a York Universitytől busszal mentünk be a belvárosba, majd a világ leghosszabb utcáján, az 1890 kilométer hosszú Yong streeten vonultunk fel székelyruhában, piros, fehér és zöld lufikkal a kezeinkben, bőrünkön kanadai zászlós matricákkal. Mögöttünk indonéziaiak, vietnámiak, hollandok, szerbek, szlovének vonultak, szépségkirálynők integettek nyitott autókból, parádéztak a hawaii-ak, a japánok, a kurdok, felsorolni is nehéz a színes forgatag nemzeteit.

Toronto belvárosának legfőbb gyülekezőhelye a Dundas Square, évi 42 millió ember fordul meg a téren (néhai indián központ), ott ért bennünket az a hatalmas megtiszteltetés, hogy elsőkként léphettünk a színpadra, és mi énekelhettük el Kanada himnuszát. Emberek ezrei hallgatták elragadtatva a Tavaszi szél vizet áraszt című dalunkat is, frenetikus volt a hangulat.

Zenész fiaink tartották Kanada tartományainak 17 zászlaját. Igazán jó érzés volt magyarnak lenni - mondták a kanadai magyar barátaink, és mindannyian büszkék voltunk arra, hogy bár egy kis nemzetet képviselünk, nekünk volt a legnagyobb és - nem objektív véleményünk szerint - a legszebb csapatunk a parádén felvonuló nemzetek közül. A mi közösségünk hangszórók és mikrofonok nélkül énekelte teli a felvonuló utcát, majdnem 3 kilométeren át, megállás nélkül. Valószínűleg azért, mert Kodály évfordulót is ünnepelünk.

Mások alig ötvenen, maximum százan képviselték nemzetüket, mi - kiegészülve a kanadai magyar kulturális központ, a konzulátus és az itteni magyar szervezetek képviselőivel, 160-nál is többen vonultunk egy Rubik kockás autó felvezetésével, énekelve, magyar és székely zászlóinkkal. Hatalmas élmény volt a nemzetiségek parádéja. Búcsúzóul a Dundas Square hatalmas terén mindannyian vezényszóra engedtük el a színes lufikat. Sokáig lengedeztünk általuk a tér felett.

Csaba bácsi finom csirkepaprikást főzött ebédre, amit a York Universityn fogyasztottunk el, és még szundikálni is jutott kis időnk az esti hangverseny előtt.

A Torontói Magyar Ház zsúfolásig telt, ünnepi hangversenyünkre rengeteg magyar eljött. A Tanár Úr szerint 9,70-et ért ezúttal a műsorunk, a közönség nagyon szerette a dalainkat. Elismerő oklevelet vettünk át a magyar konzulátustól, ugyanakkor megtudtuk, hogy október 23-án a budapesti Nemzeti Színház érkezik vendégszerepelni Torontóba. Büszkeségtől dagad a keblünk, hogy szentegyházasfalvi gyermekgyüttesként a nemzet első színháza előtt sikerült bemutatkoznunk a kanadai magyaroknak.

Ünnepi lakománkat húsleves, rizs, pityóka, csirkecomb és az elmaradhatatlan rántott hús alkotta. A vacsora végén Kanada zászlaját mintázó tortákat vágtunk. Nem maradt el a közös nótázás sem, szívből énekeltük a torontói székelyekkel, hogy Ha majd egyszer sok pénzem lesz, felülök a repülőre? és nemcsak. Következik az utolsó éjszakánk itt, majd a CN torony, az akvárium, aztán ismét költözünk.

Fili, 2017. július 2.

KÉPTÁR (Tókos Attila fotói)

Fili koncert a Torontói Magyar Házban (Farkas Antal összeállítása)

London Ontario-ban a lengyel újságban is az első oldalra került a FILI. (Molnár Irma felvétele)