Toronto legfőbb látványosságát, a Canadian National Towert, azaz a CN tornyot látogattuk meg, szédítő magasságból néztünk le a városra, és kiscápákat is simogattunk az akváriumban.

Az 553 méter magas CN Tower 2007-ig a világ legmagasabb szabadon álló tornya volt, 1973-76 között építették a kanadai ipar erősségének szimbólumaként. Némi sorban állás után, villámgyors lifttel jutottunk fel az elképesztően magas toronyba (kétszer is "kattant" a fülünk).

A kilátószinten üvegpadló, megfigyelő terasz várja a látogatókat, a hétvége miatt ezrek voltak kíváncsiak Toronto madártávlatára. Lélegzetelállító látvány tárult elénk, nem győztük csodálni lent a hangyányi embereket és autókat, a kilátás pazar, napsütötte óriásváros.

Váratlan meglepetés volt, a toronyélmény után következő akvárium. A színskála minden árnyalata megtalálható itt valamilyen vízi élőlény formájában: gyönyörködtünk a ciklámen medúzákban, tátott szájjal csodáltuk a fejünk felett elúszó halrajokat, megnéztük, hogyan verekednek a cápák, és hogy miként intézik el a kis- és nagy dolgukat.

A bátrabbak nemcsak ráját, de kiscápát is simogathattak. Külön kalandot jelentettek számunkra az élménypark-szerű játszóterecskék, az ismeretterjesztő és ügyességi játékok.

Toronto református templomának alagsorában ebédeltünk, Csaba bácsi és helyi segítői finom lucskos káposztát főztek. Videóüzenetben köszöntük meg a helyet Vas Zoltán lelkész úrnak. Az Ontario-tó partjára mentünk koncertezni. Bár inkább fesztiválos volt a hangulat, a hallgatóságnak igen tetszett. Nem hiába, hiszen a Magyar Ház közönsége követett bennünket ide is.

Számukra teljesen új műsor volt a meglepetés, nagy tapssal jutalmazták a honvágyas Petőfi-dalainkat. Tanár Úr már 9,75-nél tart, s egy nézőnk meg is hívott mindannyiunkat forró csokira. Házi gyártmányú szobabicikli segítségével kavarhatta ki minden busz népe a saját ízlésének megfelelő italt.

Hullámok csapkodják az Ontario-tó partját, közös fotónk hátterében Torontó felhőkarcolói - ez a látkép is egy életre maradandó emlék marad.

Két órát buszoztunk Wellandra, a helyi Magyar Házban ettünk pizzát és gyümölcsöt. 3 éjszakát töltünk itt, innen megyünk majd haza. Végre elérkezett a turnénk lazább szakasza.

Már tart a visszaszámlálás a szerda esti hazaindulásig. A Tanár Úr pályázatot írt ki a honvágy művészi megélése, valamint a szülők idegrendszerének és pénztárcájának kímélése céljából: javaslata az, hogy a (sírva) hazatelefonálgatás helyett szedjük rímbe a honvágyunkat. Írjunk verset a hazavágyás sajgó érzéséről, s a legjobb alkotásokat majd feltöltőkártyákkal jutalmazza. A viccet félretéve, nem akarunk kesergetni senkit, de már kívánkozunk haza, ha Isten is megsegít, nagy öröm lesz pénteken találkozni. Addig is kitartás, és lehet gondolkodni: milyen finomsággal vártok majd haza. (Többünknek leves-, szalonna-, hagyma- és zöldséghiánya van.)

Fili, 2017. július 3.

KÉPTÁR (Tókos Attila fotói)