Még az időjárás-szervezők is kiváló munkát végeznek itt: minimális esőt kaptunk, főként napsütéses, kellemes nyár van itt. Néha szeles, néha fülledt, másutt párás, de kellemes. Az Erie-tóra mentünk fürdeni, a Humberstone Centennial Parkba. Homokos part fogadott, teljesen olyan volt, mintha egy tenger partján lettünk volna, széle sekélyes, a vize melegebb, és nem sós. Mint a Balaton. A délelőtt labdázással, volézással, napozással, homokvárépítéssel és naplóírással telt a parton, holnaptól ugyanis ellenőrizni fogja a Tanár Úr a naplóinkat. Akik nem betegek, fürödtek is a tóban, akiknek gondjuk van a torkukkal, a kissé szeles idő miatt kihagyták a lubickolást. Mi voltunk a tó-rontók, vagyis csak a tó csendjének a rontói, egyéb kárt nem tettünk a parkban. Egyébként sehol nem látunk szemetet, minden tiszta, rendezett, pedig emberek ezrei fordulnak meg ezeken a helyeken.

A délutáni hangverseny Welland vízi színpadán volt. Kissé szétszóródott a hang, de legalább mindenhonnan nagyon jól láttak bennünket az amfiteátrum-szerű nézőtérről. Kanada himnuszát új barátunk, a híres niagarai énekesnő, Melissa áriázta velünk. A Petőfi-dalok itt is könnyeket csaltak a szemekbe, állva tapsolt a wellandi közönség. Hangvereny után az élelmes zenészeink gyorsan húztak egy kis búcsú-talpalávalót a távozó közönségnek. A lányok táncra perdültek, gyűlt is szépen zsebpénzük a diszkréten kihelyezett kalapba...

A Magyar Házban nagy közös vacsoránk volt a helyiekkel, Filipiát kínáltunk, finomakat ettünk, majd újra előkerültek a hegedűk, a nóták, és táncoltunk is. Két busznyi népség korábban hazament, a nótásabbja táncolhatott még mintegy másfél órát.

George helyett új sofőrünk van, ezúttal spanyol származású. Értelmes, kedves, sármos. A Niagara Falls-i koncert lesz az utolsó, majd szerda este hazaindulunk.

KÉPTÁR (Tókos Attila fotói)