William Shakespeare ugyan windsori víg nőkről ír, de nálunk nem csak a lányok, mindenki vidám. Még a hazavágyók is.

Hangversenykörutunk legtávolabbi pontjára érkeztünk, Kanada déli csücskébe. Ráérős reggellel indult a napunk, végre kicsit lazítottunk, naplót írtunk, nem kellett rohanni. A világ legkülönlegesebb ebédlőjében reggeliztünk. A Johnson Hotel pincéjében kongó üresség, csak a gyermekek és semmi más. Aztán lassan-lassan előkerült az előző estéről megmentett kolbász, csirkecomb, kifli, a riadtan pislogó filisek is feloldódtak. Az üzemeltetők hinduk és románok, jót társalogtunk.

Ebéd előtt megnéztük Amerika nappali arcát, azaz kimentünk 5 perc fotózkodás erejéig a csatorna partjára. A Detroit-i toronyházak lenyűgözőek, és valami plusz magasztossággal nézi az egyszerű székely ember a tudat miatt, hogy odaát már az Amerikai Egyesült Államokat látja.

Az ebéd hatalmas kulináris élményt jelentett: a windsori Mindszenty Hallban ismét hazai vendéglátásban volt részünk: olyan magyaros ragulevest tálaltak, hogy háromszor szedtünk belőle, és a 10 ujjunkat is megnyaltuk utána. A sült csirke, a rizs és a saláta szintén nagyon ízlett mindenkinek. Tanulságunk, hogy a maradékokat se hagyjuk veszni, vendéglátóink olyan kedvesek, hogy felpakolják nekünk.

A Capitol Theater várt minket a délutáni koncertre. Olyan, mintha Európában lenne: bárhol Bukarestben, Budapesten vagy Bécsben: elegáns, impozáns, fényekkel megvilágítva. Great music lives here - azaz a jó zene itt lakik - hirdeti homlokzatán a felirat. Megtisztelő volt ott koncertezni. Dunaalmási Vas pódiumrendszerünket megcsodálták, a koncertünket állva ünnepelték. Beszédet mondott a windsori magyarok részéről Veres Zoli bácsi, Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Takács Kati néni, és a város polgármestere is. A Fais Do-do altatódal a műsorunk legsikeresebbje lett.

A buszokon sokan áradozva meséltek a fogadó családjaikról, a legtöbben medencézésről, éjszakai tévézésről, szalonnasütésről számoltak be, mindannyian ajándékokkal tértek vissza a csapathoz. 82 filis lelt kanadai otthont!!

Kanada nem csak a nemzeti- és kulturális-, de a vallási sokszínűség hazája is. Ezt mi is megtapasztalhattuk. Útban London felé megálltunk egy Tim Horton's-nál napnyugta után. Egy szakállas férfit láttunk térdre borulva az egyik lámpaoszlopnál. Egyikünk - kellő szociális érzékenységgel megáldva - nyomban felszaladt a buszra, és levitte neki a szendvicsét. A muzulmán férfi megköszönte, de ő csak imádkozik, nem kéreget - mondta, s azzal elment vacsorázni.

Molnár Irma várt, éjfélre londoni családokat és pompás szállót rohamozott meg a Gyermekfili. Minden eddiginél jobbak itt a szobáink, a honvágy időnként jelentkezik. Még jól bírjuk az otthon távolságát, de azért számoljuk: a turnénk felén már túl vagyunk.

2017. június 30.

KÉPTÁR (Tókos Attila fotói)